Megfelelő anyagösszetétel

 A  legfontosabb tényező a C/N (Szén/Nitrogén) arány, mert a komposztálás során a mikroorganizmusok helyes tápanyagellátásával a folyamatot fenn tudjuk tartani. Abban az esetben, ha a C/N arány túl szűk, (25:1 arányig) tehát a nitrogén relatíve feleslegben van, a fölös nitrogén ammónia formájában eltávozik. (Büdös lesz). Túl tág C/N arány esetén a folyamat csak nagyon lassan indul be, amikor már a felesleges szén CO2formájában eltávozott. Leegyszerűsített alapszabályként elmondható, hogy minél öregebb, barnább és fásabb egy anyag, annál több szenet, minél frissebb, lédúsabb és zöldebb, annál több nitrogént tartalmaz. Az optimális C/N arány 35:1.

Optimális nedvességtartalom (40 – 60 %)

A mikroorganizmusok számára a megfelelő mennyiségű vizet is biztosítanunk kell. 40% alatt a nedvességtartalom hiánya korlátozhatja a mikrobiális aktvitást, szaporodásuk megáll, csak megfelelő nedvességtartalom visszaállítása után folytatódik. 60% nedvességtartalom felett nem megfelelő a légtér az oxigén áramlására és az aerob állapot fenntartására, a magas nedvességtartalom kiszorítja a pórusokból az oxigént és anaerob feltételeket teremt. (Megint büdös lesz) A komposztálásnál a megfelelő nedvességtartalmat az ún. marokpróbával ellenőrizzük. Ennek lényege, hogy a kezünkbe vett komposztanyagot összenyomjuk, és megfigyeljük a viselkedését. Ha a nedvességtartalom optimális az ujjaink között nem jön ki víz, de a komposzt összeáll. Ha túl száraz az anyag, szétesik a tenyerünkben, ha túl nedves víz folyik ki az ujjaink között. 

Oxigénellátás

 A komposztálási folyamatokban résztvevő aerob mikroorganizmusoknak jelentős mennyiségű oxigénre van szükségük. Különösképpen igaz ez a kezdeti intenzív lebontási fázisra, amikor számítások szerint egy köbméter komposztban a levegő két órán belül elfogy. Ez azt jelenti, hogy az anyagnak olyan lazán kell állnia, annyi strukturáló anyagot kell tartalmaznia, illetve olyan gyakran kell átforgatni, hogy a levegőáramlás folyamatos legyen teljes keresztmetszetben.

Anyagok keveredése, szemcsemérete
(25 – 40 mm egyenletes eloszlásban)

A jól felaprított anyagok a mikroorganizmusok számára nagyobb támadási felületet eredményeznek, mint a darabos anyagok, azért a komposztálás kezdetén érdemes a komposztálandó anyagokat 25 -40 miliméteres darabokra aprítani.

Optimális belső hőmérséklet biztosítása

A korhadási folyamat beindulásához szükség van egy bizonyos kiindulási hőmérsékletre, melyet az anyag 20–25 °C hőmérséklete esetén ér el leggyorsabban. Attól kezdve, hogy a komposztálás beindult a külső hőmérséklet szerepe már a kezdeti szakaszban is elhanyagolható, hiszen az intenzív lebomlás során jelentős mennyiségű hő szabadul fel, tehát a komposztálásnak télen sincs semmi akadálya, ha az anyag hőmérséklete eléri a 10 °C-t. Fontos, hogy a hideg évszakban gyakrabban forgassuk át a komposztot, mert a teljes mennyiségnek át kell esni a három-négy hétig tartó intenzív szakaszon. E fázis után a prizma többé-kevésbé kihűl, esetleg teljesen át is fagyhat. A mikrobák betokosodása, tevékenységük szünetelése a tavaszi felengedésig tart, amikor a prizmák átforgatásával a komposztálás folytatódhat. A komposzt hőmérsékletének legfontosabb hatása a higienizálás. Ehhez szükséges elérni a minimális hőmérsékleti értékeket (55–65 °C) és időtartalmat (3–6 nap).