Hiszünk abban, hogy a természettel összhangban, csakis egyensúlyban találhatjuk meg a boldogságot...


Ez a facebook profilunk mottója, a kérdés pedig így szólt:“Ez a korai elválaztás ill semmi kapcsolat az anyával hogyan egyeztethető a profil mottójával?”


Mielőtt mélyebben belemennénk a profil mottóba igazítsunk a tárgyi tévedéseken. A borjak a föcstej (kolosztrum) felvétele után vannak leválasztva. Ez segíti át a borjú immunrendszerét a kezdeti “nehézségeken” amíg nincsenek saját tapasztalatai (immunválaszai) A borjú ugyan úgy megkapja az anyatejet a teljes laktációs időszakban (300 nap) csak más szociális formában, ami nincs ellenére. A teheneink tejhozamának mérését szakmai okokból tartjuk fontosnak, melyek segítik a fajta rekonstrukciós törekvéseket és egyéb tenyésztési irányelveket. Ennek leghatékonyabb eszköze a fejés. Ezután a tejet egyedenkénk megmérjük, szakszerűen dokumentáljuk. Végül megkapják a borjak. A felesleget, ha van, megisszuk vagy feldolgozzuk. Itt megjegyezném, hogy van úgy is, hogy elfogy a túrónk és több tejet veszünk el. Ilyenkor a kisebb borjúk isznak először és a nagyobbaknak van, hogy nem jut elegendő. Ilyenkor ők a legelőn vigasztalódnak. Ez a természetben sincs másként. Sokszor előfordul, hogy valamiből nincs elegendő: ilyenkor az élővilág rangsorol, fontossági sorrendet állít a természet törvényeinek megfelelően.


A borjú leválasztásával nem szűnik meg minden kapcsolata az anyjával, csak korlátozódik. A mi rangsorunkban fontos szerepe van, hogy az állataink kezesek legyenek. Ennek több módja is van. Mi a kézből etetést választottuk, mivel a tejet mindenképp mérnünk (fejnünk) kell ezért magától értetődik, hogy ezt a lehetőséget felhasználva elnyerjük a borjú bizalmát. A fontos, számunkra is hasznos viselkedését a borjú nem csak az anyjától tanulhatja. Sok viselkedési formát a csordától vagy éppen a gazdájától tanul. Ebben is meg lehet találni az egyensúlyt. Gondoljunk bele, hogy később egy kezes felnőtt állat valamiért segítségre szorul. Nagyon nem mindegy, hogy ilyenkor miképpen tudunk rajta segíteni. Pl.: Odaballagunk a kezes állatunkhoz a legelőn, felemeljük az alsó lábszárát és megnézzük mitől sántít. Vagy betereljük kezelőkarámba, leszorítjuk a fejét, kikötözzük a lábait, miközben a jószág halálfélelmében tombol. Mindkét eset súlyos energia befektetéssel jár! Mindenki el tudja dönteni, melyik neki a szimpatikus....